Öröklési tervek kialakítása az Unión belül
A hagyaték tervezése az Európai Unión belül összetett feladat, amelyet érdemes alaposan átgondolni. A különböző országok jogszabályai és eljárásai eltérőek lehetnek, ezért fontos tisztában lenni azzal, hogy miként alakíthatja az öröklését a saját érdekeinek megfelelően. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a legfontosabb tudnivalókat.
Öröklési jog kiválasztása az EU-n belül
Az uniós öröklési ügyek esetében általában annak az EU-tagállamnak a hatósága jár el, ahol az örökhagyó utoljára élt. Ez a hatóság – amely lehet bíróság vagy közjegyző – a nemzeti jogszabályok alapján végzi az öröklési eljárást. Azonban az Európai Unió jogszabályai lehetőséget biztosítanak arra, hogy az örökhagyó választhatja meg, melyik ország jogszabályait kívánja alkalmazni a hagyatékának kezelésére. Ez a választás független attól, hogy az ország tagja-e az EU-nak vagy sem.
Ha Ön több állampolgársággal rendelkezik, akkor bármelyik ország jogát választhatja a hagyaték kezelése szempontjából. A jogválasztás kifejezése azonban egyértelműen és pontosan kell, hogy történjen, például végrendeletben vagy külön nyilatkozatban. Fontos, hogy a választott jog megfeleljen annak az országnak a követelményeinek, ahol Ön utoljára élt, vagy az állampolgársága szerinti ország jogszabályainak.
Korlátozások a jogválasztásban
Érdemes megjegyezni, hogy az uniós öröklési szabályok nem vonatkoznak Dániára és Írországra. Ha az örökösök ezen országok hatóságaihoz fordulnak, akkor az örökhagyó jogválasztása nem érvényesül. Az ír és dán állampolgárok azonban jogosultak arra, hogy az állampolgárságuk szerinti ország jogát válasszák, amennyiben az öröklési ügy más EU-tagállamban zajlik.
Továbbá, ha az Ön hagyatékát kezelő hatóság úgy ítéli meg, hogy a választott jogszabályok ellentétesek a közrenddel, akkor megtagadhatják azok alkalmazását. Például, ha a jogszabályok diszkrét módon különbséget tesznek az örökösök között nemi alapon, akkor a hatóságok ezen rendelkezések érvényesítését elutasíthatják.
Az öröklési jog tartalma
A választott nemzeti jog fogja szabályozni az Ön által hátrahagyott vagyon öröklését, függetlenül attól, hogy az ingó vagy ingatlan jellegű. A jogszabályok meghatározzák, hogy ki jogosult örökölni – például a házastárs, gyermekek vagy szülők –, valamint hogy van-e lehetőség a családtagok kitagadására az örökségből.
A törvények továbbá meghatározzák, hogy az örökösöknek milyen jogai és kötelezettségei vannak, például, hogy kinek kell rendeznie az örökhagyó adósságait, és hogyan oszlik meg a hagyaték az örökösök között. Fontos tudni, hogy a jogszabályok nem foglalkoznak a hagyatékot terhelő örökösödési adóval, a családi állapottal, illetve a házasságból vagy bejegyzett élettársi kapcsolatból eredő vagyonközösséggel.
Példa egy öröklési helyzetre
Vegyünk például egy Brian nevű ír állampolgárt, aki Franciaországba költözött nyugdíjba vonulása után. Ha Brian halála esetén az örökösei francia közjegyzőhöz fordulnak, a francia jog fogja szabályozni az öröklési eljárást, mivel Brian ott élt. Azonban, ha Brian úgy dönt, hogy az ír jogot alkalmazza, akkor a végrendeletében kifejezetten meg kell határoznia ezt a választást, és a francia ingóságait Anna, a párja örökli.
Ha szeretne többet megtudni az egyes EU-tagállamok öröklési jogszabályairól, és arról, hogyan kezelhetők az öröklési ügyek, érdemes tájékozódni a megfelelő forrásokból.
Ez a cikk nem számít jogi tanácsnak, hanem csak érdekes magazintartalomnak készült.
